Advent 2. vasárnapja

Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Ő az, akiről Izajás próféta beszél: ,,A pusztában kiáltónak szava: ,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit ''' [Iz 40,3]. Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ,,Ábrahám a mi atyánk”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.”

Mt 3,1-12

A négy gyertya története ismerős. Mindegyiknek meg van a neve: Béke, Hit, Szeretet, Remény. Az orkán erejű szél egyiket a másik után oltja ki, Csak a remény képes ellenállni. A kisfiú egyre keserűbben sír, mert neki mindegyik kell. Megszólítja őt a Remény: Amíg én égek és világítok, addig nem kell félned. És a kisfiú a Remény lángjával újra meggyújtja az elaludt gyertyákat.

Adventben jó mindegyikről elmélkedni. Ma a békéről lesz szó. E nélkül nincs karácsony. Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”, halljuk majd a Szenteste.

A béke nem magától jön létre, - meg kell teremteni. Olyan, mint a Lánchíd Buda és Pest között: a két parton pillérek vannak, melyeket acélsodronyok segítségével láncokkal kötnek össze. - A béke mindig győzelmet rejt magában. Az emberben és magában az életben fizikai, szellemi energiák, sokszor ártalmas erők feszülnek egymás ellen. Eme erők között létrehozott egyensúly a béke lényege. Ahhoz, hogy magunk körül békét tudjunk teremteni, előbb magunkban kell létrehozni az erők egyensúlyát. Különben olyanok leszünk, mint a Pisai ferde torony. Csak kiegyensúlyozott karakterekre lehet építeni családot, egyházat, hazát. De ezt csupán emberi erővel létrehozni képtelenség. Ehhez isteni energiák kellenek, olyan kegyelmek, melyeket a szentségek adnak nekünk.

Jézust azért nevezzük a béke fejedelmének, mert ő a nagy egyensúlyozó az Isten és ember közti erőviszonyokban.

Adventben gyújtsuk meg lelkünkben a béke lángját.

2011. december 4.                                                           Advent második vasárnapja