Advent negyedik vasárnapja

Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.' Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

Lk 1,26-38

Az adventi koszorúról szóló példabeszédünk főszereplője, a kisfiú lelke –vagyis mi magunk-egyre erősebben sír, mert most már a harmadik gyertya lángja is végveszélyben van: orkán erejű szél tombol a szeretet gyeryája körül.

Minél nagyobb feladatot kell megoldani egy erénynek, annál jobban támadja a gonoszság Már pedig a szeretet maga az Isten. Többször hallottuk már, hogy szeretet nélkül nincs semmi és senki. „Ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek”.A Primo Amore, az Ős szeretet szikrája lüktet az univerzumban, annak minden  atomjában és sejtjében. Akár a világ, akár az emberi lét a szeretet extázisából születik.

Advent mögött is a szeretet lüktet. Éppen ezért Karácsony sem képzelhető el szeretet nélkül. Isten azért választotta a názáreti-betlehemi sorsot, hogy megtanítson minket a szeretet isteni művészetére. Hajléktalanná tette  önmagát.”Szállást keres a szent család. De senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek ura.”  Mindezt azért rendezte így, hogy mi törődjünk vele

 Az adventi népi szokások épp ebbe a segíteni akarásba vezetnek el minket. Házról házra megy József az áldott Szűzzel, aki sirdogál, mert közeledik az óra, és még mindig bizonytalan minden. „Legalább ti jó emberek, fogadjátok a Kisdedet.” … A ház kapujánál állók meghatóan éneklik: Ne sírj tovább Szűz Mária, ne menjetek ma máshova. Szállásunkat mi megosztjuk. Kis Jézuskát befogadjuk.”

Két ezer év óta ugyanez a történet ismétlődik meg. A mi szentmise közösségünk ennek jegyében gyűjtötte össze szeretet-csomagjait a legszegényebb magyar csoport részére. A csángó magyarok minket, fehérváriakat angyaloknak hívnak, és meghatódottságukban sírnak, hogy gondolunk rájuk és szívükbe fogadjuk őket…

A szeretet nem ismer akadályt, legyőz mindent: távolságot, időt, nincstelenséget. Elég az isteni szeretetből egy szikra, és a beltehemi láng újból megyújtja szívünkben a szeretet gyertyáját.

2011. december 18.                                                         Advent negyedik vasárnapja