Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya.” A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: „Mit kerestek?” Azt felelték neki: „Rabbi -- ami Mestert jelent --, hol laksz?” Ő azt mondta nekik: „Gyertek és nézzétek meg.” Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!” És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: „Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).

Jn 1,35-42

Az egyházi évben most egy új időszak következik, mely Vízkereszttől Nagyböjtig tart. Az Úr Jézus munkatársakat keres. Őket nevezzük apostoloknak. Ebből, mint ősforrásból, mint a szőlőtő gyökeréből ered, és táplálkozik mindaz, amit ma is papságnak nevezünk.
Két halászember, János és Simon, Jézus nyomába eredt és egy ideig csendben követték. Jézus megfordult és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok?” Zavarukban csak ennyit tudtak mondani: „Mester, hol laksz?” „Jöjjetek! Nézzétek meg” - volt a válasz.
Lényegében minden apostoli hivatás így kezdődik: Jézus ránk néz, megkérdezi: Mit kívánsz? Utána – épp úgy, ahogy az evangéliumban olvastuk - „aznap nála maradtak”.
A hivatás ugyanis legtöbbször folyamat. Nem elég egyszer-kétszer találkozni Jézussal, többször is utána kell menni , „nála maradni”.
A konverzió, a nagy változás akkor történik, amikor az Úr Jézus új nevet ad nekünk, úgy mint Simon esetében is. Amikor a Mester látja, hogy valóban véglegesen követni akarjuk Őt és a kedvében járni, akkor csoportjába fogad. És ekkor új élet kezdődik bennünk. Megszilárdul a jellemünk, erősödik a hítünk és egyre fokozódik Isten és emberszeretetünk. Már nem ingadozunk, mint a nádszál, hanem ”acélemberré” válunk. Ugyanaz történik velünk, mint Simonnal: Jézus ránk néz, és azt mondja:”Simon, Jónás fia, mától kezdve Péter vagy, azaz szikla.”
A magyar egyháznak most különösen szüksége van „sziklákra”, akikre lehet számítani jóban-rosszban, - akiknek erős a hitük és nagyon tudnak szeretni. Ahol az ilyen apostolok megjelennek, ott remény fakad, és új élet születik.
Hát, most nem éppen erre van szükségünk?

2012. január 15.                                                                          Évközi 2. vasárnap