„Megdöflek a versem végén”

Levelek legalul!

Goethe-től származik az a szellemes mondás, hogy vannak levelek, melyeket csak agyunkban írunk meg, de papírra sosem vetjük sorait, – azután vannak levelek, melyeket ugyan megírunk, de mégsem küldünk el, – vannak levelek, melyeket feladunk, de a postán elvesznek, – és vannak levelek, melyekkel nagy örömet szerzünk kedveseinknek.

De Goethe még nem ismerte az internet világát, és semmit sem hallhatott az e-mail-ek létezéséről. Ez már a huszadik század vívmánya. Átok vagy drága kincs? Tőlünk függ...

Mindenesetre számomra, idős – sőt aggastyán – tanár, tudós, író ember számára olyan lehetőség, amiért nem tudok elég hálát adni a Jó Istennek. Itt van például a ma éjjel eszembe ötlött gondolat: mi lenne, ha végre megírnám azokat a leveleket, melyeket már régen meg kellett volna írnom, de sem időm, sem alkalmam, főleg megfelelő eszközöm nem volt hozzá.

És íme, most itt ülök a számítógépem előtt, és hozzákezdek egy különleges Levelesláda feltöltéséhez, illetve megírásához.

Azt tervezem, hogy ebbe olyan leveleket dobok be, melyeket már régen megírtam, de csak az agyamban. De érzem, hogy addig nem maradok nyugton, míg ki nem írom magamból. Sőt, az az érzésem, hogy ezzel nemcsak magamon segítek, hanem olvasóimnak is. Gondolom, sőt tudom, hogy ilyen szatírikus hangulatú leveleket naponta megírnánk mindannyian, hiszen annyi megaláztatás ér mindannyiunkat!

A jelszó legyen az a szellemes mondat, melyet Cyrano vágott riválisának képébe a nyílt színpadon: „Megdöflek a versem végén”.

Székesfehérvár, 2005. október 29.

Barlay Ö. Szabolcs paptanár

Levelek (rákattintással elolvashatók):

1. Nyílt levél Bulányi Györgynek

2. Nyílt levél az anarchistákhoz

3. Nyílt levél a müncheni katolikus MÉRLEG Főszerkesztőjének

4. Nyílt levél azoknak, akik szítják az antiszemitizmust

5. Nyílt levél Ormay Józsefnek